Karinthy Színház, XIV. René

Harsányi Zsolt  író, újságíró, műfordító, színházi lapszerkesztő, színigazgató (Vígszínház),  - a két világháború között a szórakoztató irodalom és színház kiváló művelője - , Zágon István a műegyetemi végzettségű színműíró, humoristával és Eisemann Mihály – népszerű operettek és dalok – János legyen fönn a János hegyen, filmzenék (például a Hippolyt a lakáj)  zeneszerzőjével közösen írtak egy operettet , amelyet 1940-ben be is mutattak a Vígszínházban, a főbb szerepekben Tolnay Klári, Mezey Mária, Ajtay Andor, Feleki Kamill.  

 

A történet. Egy képzeletbeli, jelentéktelen korrupcióba süllyedt királyság, állítólagos dicső múlt, ostoba, link és befolyásolható főhivatalnokok, férfinak öltözött királynő és persze szerelem a különböző életkorú és foglalkozású párok között, akik – természetesen némi bonyodalmak után – a fináléra egymásra találnak.

A téma aktualitásából nem von le semmit az a tény, hogy dinasztiális uralkodók egyelőre nincsenek.

 A Karinthy Színház vállaltan szereti a közönségét, s ezt a szeretetét a darabválasztással mutatja ki leginkább. Kell a léleknek a könnyedség, a nevetés, a jó muzsika és a szórakozás.

Egy nagy színpadra szánt operettet úgy lehet egy arra teljesen alkalmatlan kis színpadon bemutatni, hogy egy virtigli rendezőt kérünk fel a színpadra állításra. Csizmadia Tibor a Színház és Filmművészeti egyetem Színházművészeti Intézetének vezetőjét, egyetemi tanárt, aki szakmai vértezettségével könnyedén kezeli a dramaturgiailag nem mindig gördülékeny történetet, s vezeti a színészeket a közös játékban. Segítsége Zeke Edit (a Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének tanszékvezetője, egyetemi docens), aki a parányi színpadon is érzékletes és gazdag kifejezési formát teremt a játéknak. Ők ketten kétséget sem hagynak arra, hogy az operett eszközével is színházat teremtenek és mondani lehet méghozzá fontosat még ezzel a darabbal is a közönségnek. 

A színházi élményhez színészek is kellenek. Ők nem is akárkiket választottak. Különösen a nők remekelnek. A fő és címszerep a ragyogó mozgású kellemes énekhangú, remek színésznőé, Járai Zsuzsáé  aki másféle feladatokkal is megbírkózna, de itt is ragyogóan teljesít. A drámai erejű Egri Kati, humorral és iróniával vezeti fel Mária Eleonóra főhercegnő alakját. Bozó Andrea, mint Illyria királyasszonya külön életet vitt a figurába kedves akcentusával, Csonka Andás volt az udvari főállás-halmozó, Széles Tamás pedig az elveket és erkölcsöt nem ismerő miniszterelnök, Ladányi Júlia egyetemi hallgató csetlése-botlása üdeséget varázsolt a színpadra.  

Operett volt ez, kellemes, ismert és kevésbé ismert melódiákkal – Fekete Mari kitűnő zenei válogatása - , amelyeket hangulatosan vezettek elő középre perdülve, ahogy illik. Remekül szórakozunk, és nagyon is értjük, hogy ez nem valami régen történt mese, hanem maga a valóságunk, ismerjük a szereplőket, s egy-két szituációt pedig már át is élhettünk. Úgy bizony. 

Igazi színház ez, remek színész alakításokkal, s aktuális mondandóval.

 

Harsányi-Zágon-Eisemann: XIV. René, a Karinthy Színházban